Tizenkettedik fejezet ~ Nem állok készen

Sziasztok! a következő rész akkor hozom ha meg lesz a 3 "elolvastam" és + egy komi! ( a komi mehet chatbe is!) Ez a rész szerintem kicsit drámai lett, de én eleve egy érzékenyebb tipus vagyok, de nem is húzom az időt itt a rész!

Tizenkettedik fejezet

Beka

(ZENE)

Most mér itt lakom Amy -éknál, ugyan is az a fura dolog, ami miatt nem lakhattam itt elmúlt. Most itt ülünk a púltton Mara főz, mi ketten pedig forró csokit iszunk.

 - Tehát csak úgy küldött neked egy SMS –t amikor ott állt tőled 1 méterre? – kérdeztem és belekortyoltam a finom innivalóba.

 - Igen, de megértem. Én sem merném személyesen megkérdezni és így szerintem cuki volt. – mosolyodott el.

 - De, hogy, hogy el akart hívni randira?

 - Nem tudom. – tárta szét a kezét.

 - Én mondtam neki. Az egész ünneplés alatt téged nézett, és mondtam, hogy hívjon el téged. – fordult hátra Mara.

 - Te mondtad? – mondtuk kórúsban

 - Igen, de mi baj lehet belőle?

 - Ez igaz. Na, de gyere készülnünk kell! – rántottam meg barátnőm kezét. Fent a szobájában elkezdtem válogatni a ruhák közt, de semmi jót nem találtam. – Neked, hogy, hogy nincs semmi jó cuccod? Nem voltál még randin? – fordultam felé.

 - De voltám például ott volt Jacques.

 - Jó, de az nem normális randi volt. Kosarazni mentetek.

 - A kérdés az volt, hogy voltam-e randevún. És az az volt, csak nem elegáns, de ez se lesz az, csak ne sport cipőben legyek ez a lényeg.

 - Mind egy. A lényeg nincs jó ruhád egy randira ezért most az n ruhám közül veszel fel valamit!

 - De a te ruháid túl elegánsak. – húzott egy fintort.

 - Nem baj! – és oda toltam az én szekrényem elé. – Hümm. Legyen, mondjuk ez? – és elé tartottam. – nem ez nem jó. Akkor ez? Nem ez sem.

 - És mi lenne, ha én választanám ki a saját ruhámat a saját találkozómra?

 - Oké, de mesélj már erről a Niall – ről. – ültem le mellé.

 - Hát szőke, kék szemű nem sokkal nagyobb, mint én, Írországból származik és egy bandában játszik. – sorolta barátnőm.

 - Hát sok sikert nekik a befutáshoz.

 - Már van egy platina albumuk.

 - Ja, tehát akkor te most egy nemzetközi sztárral fogsz randira menni?

 - Aha, mondjuk. – vonta meg a vállát.

 - Akkor egy extra jó összeállítást kell létre hoznunk! – ugrottam fel.

 - Jaj, ne. – dőlt hátra az ágyon.

 - Gyerünk! Próbáld fel ezt. – és a kezébe nyomtam egy sárga ruhát. Egy perccel később jött ki. – Áh, nem, nem ez nem lesz jó! – és visszaküldtem. A 20. ruha után már dühösen szól hozzám.

 - Figyelj! Én is Style –ist vagyok, én is kitudok, magamnak választani egy normális ruhát a SAJÁTJAIM közül. – hangsúlyozta a sajátjaim szót. Dühösen oda caflatott a saját szekrényéhez és elkezdett benne turkálni. Végül a kezébe vette a kiválasztott darabokat majd bement a fürdőbe és 1-2 perc múlva kijött a lenge, de nem sportos fekete és vaj színű ruhában amihez kiegészítőként egy barna táskát és egy lapos fehér vászoncipőt vett fel, felső fedőnek meg egy szép fekete lenge kabátot vett fel. Nagyon jól nézett ki és pont eltalálta. – Na? - szólalt meg.

 - Ez… ez csodás! Uhh ebben nagyon fogsz tetszeni Niall – nek! – ámultam el.

 - Akkor jó. Mutassak róla képet? – és lehuppant a laptopja elé én meg mellé. Tágra nyílt szemekkel. Amint megnyitotta Google kép keresőt mosolyra híztam a számat. Tényleg egy aranyos kisfiús hatású arca van. A legtöbb kép az fotós készítette, de találtunk egypár olyan képet is, amin a többi banda taggal örültködik. Aztán mutatott egypár videót. Hát mind ne mondjak, jó viccei vannak és a nevetése, nos, attól nekem is nevethetnékem lesz. Félek, hogy már így a videóktól és képektől és bekerített egy olyan érzés, aminek nem kéne.

Amy

Éppen mutogattam a képeket Bekának Niall –ről amikor csöngettek.

 - Nyitom! – kiáltott fel Emma. – Amy! Egy szőke srác téged keres! – kiáltott fel újra én meg már lent is voltam.

 - Szia! – köszöntem.

 - Hello. Csinos vagy. – mosolygott. A kocsihoz vezetett én meg beültem az anyós ülésre.

 - Hova megyünk? – kérdeztem.

 - Titok!

 - Ne már! Miért nem mondod meg? – kezdtem ál durcizni.

 - Mert azt szeretném, ha meglepetés lenne. Nem akarom ellőni poént.

 - Valami vígjátékra akarsz elvinni? – próbálkoztam.

 - Nem mondok semmit! De nyugodj, meg mindjárt ott vagyunk. – nézett rám. Három percen belül már ott is voltunk egy kis régi épület előtt Kívül régi hatása volt, de amint beléptünk megláttuk a szép boltozatot. Ahova jöttünk egy kis nyugodt kávézó volt. Leültünk egy sarokban lévő két személyes asztalhoz.

 - Hozhatok valamit? – jelent meg a pincér.

 - Én licsi levet kérnék szépen. – mondtam.

 - Én is azt kérnék. – majd elment pincér. – De, hogy, hogy itt maradhatsz? – fordult felém.

 - Úgy néz ki nem nagyin figyeltél tegnap. – nevettem. - A testvérem, Mara menedzsereli a Little Mix –et és új Style –ist kellett nekik és engem vettek fel.

 - Mivel nem tudunk sokat egymásról játszunk valami ismerkedős játékot.

 - Mire gondolsz?

 - Hát mondasz 3 dolgot magadról aztán meg én.

 - Oké. Hát… 19 éves vagyok, Londonba valósi, és mikor 16 voltam a szüleim meghaltak ezért Marának egyből munkát kellet vállalnia mert minket nem adnak árva házba, mert a testvérem már hivatalosan is nagykorú volt ezért ő el kellet, hogy tartson minket.

 - Oh, az nehéz időszak lehetett.

 - Eleinte az volt, de egy idő után én délutáni munkát vállaltam és utána megmentem egyetemre Bekával így mi ketten eltudjuk, magunkat tartani Mara meg Emmát.

 - Most én jövök. Ugye Írországból származom, én is 19 éves vagyok és szeretek enni.

 - Azt látom. Tegnap a Hamburgerek felét meg etted.

 - Hé, akkor még nem is voltam éhes. – viccelösködött.

 - Hölgyem, uram itt van a rendelt ételük. Önnek rántott sajt, az úrnak meg csirke pörkölt. – hozta ki a vacsorát a pincér. Végig nevettünk amikor Niall mindent elmondott a bandával kapcsolatban, de ekkor jött az életemnek az a része, amikor Jacques volt. Akkoriban mindent szépnek gondoltam, de most, hogy így visszapillantok látom a sok hibámat.

 - Valami baj van? – nézet a szemembe Niall.

 - Igen, persze, minden rendben. – dehogy! Semmi se volt rendben. Az életem, most jó. A Little Mix –nek vagyok a tervezője, egy szupersztárral ülök egy étteremben és éppen vele randizom, és még sincs semmi rendben. Belül most kész katasztrófa vagyok, hogy most visszaemlékeztem a szüleim halárálla arra, amikor még Francia barátom is részese volt az életemnek…

 - Akkor oké! Gyere, megyünk a következő állomásra.

 - Milyen következő állomás?

 -  Van még egy ráadás is. – mosolygott rám azzal a féloldalas mosolyával. Egy pár perc múlva ott is voltunk a… London Eye –snél. Már sötét volt és így kivilágitva nagyon szép volt. – Na, hogy tetszik?

 - Ez… nagyon szép!

 - Gyere, menjünk be! – beszálltunk a kis kabinba, ami szép lassan elkezdett emelkedni.

 - Jó újra itt Londonban, nem? – dőlt hátra.

 - De az. Sokat változott még ez alatt a fél év alatt is.

 - Nézd! Innen látni a Big Ben –t is. – mutatott ki az üvegen. A nagy torony is ki volt vílágitva így egy nagyon szép mesébe illő látvány tárult elénk. Egy 10 percig állhattam csak némán amikor Niall átkarolt a derekamnál. – Mindjárt felérünk a legtetejére. – súgta a fülembe.

 - Látni a házunkat, és a tiéteket is. – biccentettem s folyópartjára ahol a mi szép nagy fehér házunk állt.

 - Igen, a miénk meg ott. Ott meg az enyém. – volt egy ház kicsit beljebb a parttól, az volt a fiúké és volt még egy, ami már a külvárosban volt, de még mindig a folyó partján díszelgett.

 - Van saját házad? – néztem rá.

 - Persze, hogy van. A bandában mindenkinek van. Mikor kapunk egy kis szabad időt mindig oda megyünk pihenni. – Már majdnem a földön, volt a kabin, hogy szálljunk ki. Én még gyorsan át mentem a másik oldalra, hogy megnézzem onnan milyen a kilátás, viszont Niall jött utánam és ugyanúgy át karolt, mint az előbb. Oda hajolt a fülemhez bele súgta: - Mindig is téged kerestelek. – összeszorult a gyomrom. Ezt annyira nem akartam. Persze nekem is tetszik, de most még nem akartam újabb kapcsolatot. Elég volt nekem most egy időre ebből. Megfordultam és egyből gyönyörű kék íriszeivel találtam magam szemben. Láttam, ahogy a szemembe majd az ajkaimra néz aztán megint a szemembe. Egy – két centi választót el minket és én cselekedtem. Eltoltam magamtól ő meg értetlenül nézett rám.

 - Bocsi Niall, de.. Nagyon kedvelek és nagyon jó volt a mai nap, de én nem állok készen erre a kapcsolatra. Hátrább lépet lesütötte szemét és egy aprót bólintott. Kinyílt az ajtó és én kisétáltam azon Niall meg bent maradt és ment tovább a következő körre. Nekem meg kicsordultak a könnyeim. Most először sírtam azért, hogy valaki, aki tetszik, nekem ellökök magamtól az újabb csalódások érdekében…

                                                 Niall véleménye:

Nem értem mi van vele. Valamit titkol előlem? Vagy csak én nem vagyok neki jó? Féltékenyé kell tennem! Tudom, hogy ez nem jó dolog, de végre megtaláltam. Érzem, hogy talán ő lesz az igazi!