Tizenegyedik fejezet ~ Köszönöm

Hello! Igen most kicsit később hoztam részt, de próbáltam most mindent bele adni! A következő rész akkor jön, ha meg lesz a 3 "Elolvastam"! Addig is jó olvasást!

Tizenegyedik fejezet

Amy

(ZENE)

Rá tettem a kezem a kilincsre és benyitottam. Ne láttam sehol Jacquest ezért bementem a nappaliba. A tévé megy, de a közelben senki. Gyertyák fel a lépcsőn. – Legalább ezt romantikussá varázsolta – Tovább, fent az emeleten már csak egy nagy Mécses van, ami megvilágítja az egész folyosót. A fürdőből hangok és nyílik az ajtó. Jacques az.

 - Oh, Amanda már itt is vagy? – általában a becses nevemet használta.

 - Igen megjöttem. – sóhajtottam. Elkezdte csókolgatni a nyakam utána megcélozta az ajkam, közben meg belökte a mögöttem lévő ajtót. Le akart, fektetni az ágyra, de én megtorpantam

 -  Na, mi van nyúszó valami baj van? – simította végig hüvelyk úját az arcomon.

 - Szeretsz? – kezdtek el a könnyek a szememben gyülekezni.

 - Persze, te vagy az életem. – Akart újra megcsókolni, de én nem engedtem.

 - Akkor miért csinálod ezt? – fojt le egy sós könnycsepp az arcomon.

 - Még is mire gondolsz?

 - Erre! Erre az egészre. Fenyegetsz csak azért, hogy ezt tegyem! Amikor jól tudod, hogy nem akarom! – mondtam dühösen és itt már sírtam. Levetettem magam az ágyra és a térdemre hajtottam a fejem és úgy sírtam tovább. Jacques Leült mellém és elkezdte simogatni a hátam.

 - Na, sssh! Nincs semmi baj! Hamar túl leszünk rajta és kész! – Én felé fordultam, de csalódtam. A szeméből sajnos kitudtam, olvasni, hogy jól hallottam és még mindig nem hittem el, hogy tényleg nem volt képes eltántorodni attól, hogy megfektessen úgy, hogy sírva is fakadtam. Eddig ez mindig bevált, de ezek szerint ez alatt az egy hónap alatt is sokat változott. Felálltam és lekevertem neki egy pofont. Már ott álltam a bejárati ajtóban, de az zárva volt ezért csak lerogytam az elő szobában és ott sírtam tovább. Egy 10 perc telhetett el, amikor Jacques lejött. Nem tűnt dühösnek vagy olyannak, akinek most szállt füstbe a terve, hanem inkább volt meggyötört. Oda jött mellém és velem szemben leguggolt.

 - Gondolkodtam. – kezdett bele mondandójába -, és úgy döntöttem, hogy békén hagylak. Igazad van nem lett volna szabad ezt tennem, ha nem akarod, akkor nem. Tehát menj, utadra én békén hagylak és visszamegyek a szüleimhez Párizsa. – Segített felállítani és levette a táskámat a polcról, amit a kezembe adott és kinyitotta az ajtót. Már majd nem kimentem mikor visszafordultam és szemébe néztem De most, se fogott el az az érzés, ami még akkor volt, amikor jártunk.

 - köszönöm! – suttogtam. Kiléptem az utcára és futó lépésekben megindultam a házunk felé. Belépve Megláttam, ahogy Mara sürög a konyhában. Gondolom, főz, vagy valami olyasmit csinál. Zoé tévézett. Én meg észre vétlenül felmentem az emeletre és átöltöztem. Felnéztem a közösségi oldalakra, de semmi csak a szokásos. Mikor meguntam a nézelődést lementem enni valamit. Leültem a púltra.

 - Na, te hol voltál? – kérdezte nővérem.

 - Csak kiszellőztettem a fejem. – legyintettem és öntöttem magamnak egy kis kólát.

 - Hé, hé, hé! Ilyenkor nem szoktál kólázni! Valami baj van? – nézett a szemembe.

 - Semmi sincs rendben! Kirúgtak az állásomból, mehetek vissza Párizsba és közben már Beka is haza jött. – erre letette a fakanalatt és leült mellém.

 - Nyugi, nem lesz semmi baj! Holnap megyünk valahova! –és elmosolyodott.

Perrie

Menedzserünk azt mondat, hogy ma hamar menjünk, be a stúdióba ezért beállítottam egy ébresztőt, amit most már harmad szóra nyomtam ki. Felkeltem és észrevettem, hogy Jesy nem fekszik mellettem. Lementem a nappaliba ahol Jade már felöltözve egy kakaós csigával a kezében nézi a tévét. Bementem a konyhába ahol Leigh tevékenykeskedett. Leültem az asztalhoz és barátnőm elém dobott egy palacsintát.

 - Azt hittem, hogy, te nem tudsz palacsintát sütni. És nem tudod, hol van Jesy?

 - Most tanultam meg és Jesy cipőt venni ment, de nyugi 11 –re visszaér! – én meg elkezdtem enni az ételt. Egy óra múlva már az épületben voltunk. felértünk a4. emeletre. Viszont a stúdió ajtajában ott volt Amy is!

 - Sziasztok. – integetett.

 - Szia! Miért vagy itt? – néztem a lányra.

 - Mara mondta, hogy várjak itt kint.

 - Várj Mara a testvéred? – néztem rá tágra nyílt szemmel, míg a többiek csodálkozva, ugyan is nem értettek semmit.

 - Aha, miért? Van valami közöd hozzá?

 - Igen van nem is kicsi. Ő a menedzserünk.

 - Hogy mi? És nekem miért nem szólt erről? – ekkor rezegni kezdett a telefonom. Mara írt, hogy menjünk be. Benyitottunk és ott ült a székben.

 - Sziasztok! – üdvözölt. – Ahogy látom már találkoztatok. Igen menedzser vagyok itt, és jobb, ha tudod, hogy kirúgtuk a divat tervezőnket és új jatt keresünk, és mivel te most állástalan vagy, ha akarod, te leszel az új style –ist. – mosolygott Amy –ra aki tátott szájal nézett rá majd a nyakába ugrott.

 - Tényleg, tényleg? Szuper! Köszönöm!

 - Mi lenne, ha ezt megünnepelnénk? – kérdezte Jade.

 - Várj, akkor már a fiúkat is hívom. – és előkaptam a zsebemből a telefont.

Egy fél óra múlva már ott is voltunk a fiúk házában. Mindannyian mosolyogva léptünk be. A fiúk mindenkit öleléssel fogattak csak Marát nem, mert ugye őt még nem ismerik.

 - Szia, Mara vagyok, Amy testvére és a lányok menedzsere. – fogott kezet Liam –mel.

 - Ugye ez most egy vicc. Ez lehetetlen , vagy van ilyen szerencsés véletlen egybe esés?

 - Úgy néz, ki van. – mondta Amy.

 - És mit is ünneplünk? – kérdezte Harry.

 - Azt, hogy lett egy új jobb tervezőnk… – kezdtem bele.

 - … És, hogy én maradhatok Londonban. – fejezte be Mara testvére.

 - Tényleg? Hogy, hogy? – jött ki Niall a konyhából egy tál hamburgerrel a kezében. Leültünk a kanapéra és háttér zajként beindítottuk a tévét, valami zene csatornára. Hirtelen fel síkit Amy és felhangosítja tévét.

 - Jesszusom! – kiált fel most Niall és ő is lekuporodott a zenélő doboz elé.

 - Mi történik? – kérdeztem.

 - Ssshhhh! Ez Justin Bieber! – pisszegett le a szökesség. Egy két percig némán kellet néznünk, ahogy a két kis gyerek nézi a tévében Justin Biever - Boyfrend számát. Mikor vége lett mind a ketten fa pofával vissza ültek a helyükre. Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés

 - Nem a boyfrend a jobb! – kezdet a hangzavar vitatkozásba torkollni.

 - Dehogy is! Nézted már a top listákat? A Boyfrend vezet!

Niall

Nem hiszem el! Ez csodás Amy itt maradhat! Akkor még nem veszett el semmi! A veszekedés közben le sem tudtam venni a szemem Amy –ről és lehet, hogy túlságosan is bámultam, mert Mara belém ütött.

 - Hívd el egy randira. – mosolygott rám.

 - Mi?

 - Hívd el nyugodtan ő mindenkinek igent mond, ha éppen nincs pasija, és most éppen nincs.

 - Hát oké... de, hogy csináljam?

 - Azt rád bízom. Szerintem csak add magad! – bólintottam.

 - Menyek hozok még hambit. – kiáltottam.

 - Várj, segítek! – szólt Amy. Na jó ez nem volt benne a tervben. Kin a konyhában előszedtem a millerit húsokat hűtőből.

 - Megadod a telefon számod? – néztem rá.

 - Persze! Add a telefonod. – és elkezdett rajta pötyögni majd a kezembe adta. Én meg küldtem neki egy SMS –et.* Elkezdett rezegni Amy telefonja.

 - Várj! – majd kivette a telefont a zsebéből, majd mosolyogva végig olvasta. – Rendben. – nézett rám.

 - Akkor holnap? 7 –re ott leszek. – és fogtam a szendvicseket és kimentem vele.

*Az SMS -ben ez volt: Eljössz velem egy randira?