Jó most nem normálisnak tarthatok, hogy ilyen hamar hozom a részeket, de hisz ez a jó nem? Na, de ha komiztok akkor még hamarabb talán még az nap jön a rész tehát komizzatok és szavazatok és iratkozzatok fel! Na de itt a rész:
Kilencedik
fejezet
Amy
(ZENE) |
Valami a nyakamon landolt. Kinyitottam a szemem és
egy kórteremben találom magam. Körbe pillantok. Ekkor veszem észre, hogy valaki
van még rajtam kívül a kórteremben, mégpedig Niall, aki csillogó szemekkel néz
rám. Megrázom a fejem, hogy tisztázzam biztos-e hogy amit látok való. De sajnos
az.
- Mi történt
velem Niall? – kérdeztem, és felültem az ágyon.
- Valaki
meglőtt téged és ott hagyott, te meg elájultál, mert túl sok vért vesztettél,
és csak ma reggel találtak meg téged, de most már minden rendben. – mosolygott
rám. Nekem minden az eszembe jutott. Ahogy Jacques* karjaiban összeomlok és
minden elsötétül körülöttem. Niall telefonja csörög…
- Aha… Igen…
Persze nincs baja… Most ébredt fel… Oké őt is felhívom… Rendben… Akkor a
fotózáson, szia. – mondta a telefonba a szavakat. – Most pedig felhívom Mara
–t, hogy felébredtél. - fordult felém. Ezután kiment a kórteremből és egy pár
perc múlva vissza is jött egy orvos társaságában.
- rendben
Miss. Steef ma még bent tartjuk, még kell vért adnunk önnek, ha holnapra
sikerül teljesen pótolnunk, akkor mehet. – Itt Niall –hoz fordult. – Ön mehet
is.
- Mi? Niall
hova mész? – rémültem meg. Nem akartam egyedül maradni.
- Vért adni
megyek. – mondta mintha ez természetes lenne.
- De miért? –
még mindig nem értettem az egészet.
- Mert kell
neked vér. – mondta ezt is tök természetesen.
- De akkor…
akkor nem leszel magadnál és a fotózás nem fog jól sikerülni.
- Nyugi addig
van 5 óra és már nem kell sok. – mosolygott és kiment. Én meg ott maradtam
egyedül. Szerencsémre volt egy újság az asztalon. Bele lapoztam. És mit nem
látok? Én és Niall a Címlapon. A főcím pedig: Niallt, a One Directin sztárját a
minap egy ismeretlen lánnyal látták. A kép, ami meg alatta volt az az a kép
ami., akkor készült, amikor a Nando’s –ban az a két csaj felidegesített. Az
egész cikk körülbelül arról szólt, hogy Niall egy ismeretlen lánnyal, aki
igazából nem is ismeretlen, mert ő lett a 2. helyezett a Divat gálán az első
randijukat töltötték el tegnap előtt. Kicsit felidegeztem magam, de rájöttem,
hogy nincs baj addig, amíg ki nem derül, hogy kórházban vagyok. Bekapcsoltam a
tévét, de nem volt jó ötlet, mert most is Niall –ról volt szó. A bemondó csaj
megszólalt.
- Üdvözöllek
titeket itt a Star World – ben! És
kezdjük az exkluzív-val. Niall anyukája kórházban van! – hogy mi? Nem az én
vagyok nem az anyukája. Még is mit képzelnek ezek magukról? – Niall rokonai 2
napja mentek haza, de Niall anyukája itthon maradt. Azt rebesgetik, hogy a nő
elájult, amikor megtudta, hogy Fia egy lánnyal randizik. Megpróbálunk ma a
fiatal énekessel interjút készíteni. – na, ne! Ezt már nem! Azonnal kikapcsoltam
a tévét. Nem tudtam mit csinálni. Az újságban és a tévében is csak pletykák
terjengtek rólam. Egy 10 perc elteltével visszajött Niall és vele jött Mara meg
egy nővér.
- Jaj, hugi
annyira megijesztettél! – szaladt oda hozzám Mara.
- Ez az
utolsó infúzió. – mondta a nővér és kiment.
- Nyugi van!
Minden rendben csak az a baj, hogy terjeng egypár pletyka rólunk, Niall –al. –
mondtam.
- Igen hallottam
azokról. Majd meg fognak interjúvolni. – ült le Niall. De ez így nem lesz, jól
ki kell, innen mennem nem akarom, hogy miattam terjengjenek az anyukádról tök
alaptalan pletykák.
- Neked most
az a legfőbb, hogy aludj, rendben? – mondta Mara. – de nekem most mennem kell.
- Rendben
akkor pihenek. – és csodák csodájára nagyon hamar el is aludtam. Arra ébredtem,
hogy kiabálás jön az ablakomból. Felkeltem és megnéztem jobban. A kórház előtt
vagy 100 paparadzi és egyetlen egy emberre koncentrálnak… Niall –ra.
Szerencsémre a ruhám még tegnapról rajtam volt. Egyből a bejárat felé mentem és
kivágtam az ajtót, erre mindenki rám figyelt… Még Niall is.
- Amy te
miért vagy itt? – nézet rám Niall.
- Elnézést, de
az én kérdésemre választ kérnék. Milyen állapotban van az anyukája? – mondta egy
ember.
- Az anyukája
tökéletes állapotban van! Én vagyok az, aki itt volt! – kezdtem felemelni a
hangom.
- Amy, még
nem vagy százszázalékos állapotban nem szabad, hogy felmenjen a vérnyomásod! És
hol van az infúzió? - aggodalmaskodott Niall.
- Ő lenne a
barátnője? – kérdezte egy másik paparadzi.
- Nem, nem
vagyok, a barátnője csak jó barátok vagyunk. De tessék tisztáztuk a dolgot most
me… het… nek… - És újra elsötétült előttem minden.
Niall
- Nem, nem
vagyok, a barátnője csak jó barátok vagyunk. De tessék tisztáztuk a dolgot most
me… het… nek… - és Amy összeesett. Még gyorsan elkaptam.
- Kellett
maguknak ez?! Már megint elájult. – kiáltottam rá az emberekre. – Most meg kérem,
menjenek. – és bevittem a kórterembe. Ekkor az orvos is megjött.
- Nyugalom
nincs nagy baj ez csak időleges ájulás. Hamarosan felébred. – mondta az orvos.
Bekötött egy infúziót és elment.
- Nem hiszem
el, hogy megint miattam ájult el! Talán mégsem kéne vele találkoznom, de meg akarom
ismerni. – mondtam magamnak. Már egy ideje üldögéltem Amy mellet, amikor
kinyitotta a szemét.
- Mi történt?
– ült fel szép lassan.
- Semmi
különös csak elkezdtél ordibálni a paparadzikkal és felment a vérnyomásod és
elájultál.
- Oh… és
mikor mehetek ki ebből a fránya kórházból?
- Nem tudom,
de most szerintem menyünk ebédelni. – és felhúztam az ágyról. Ma még tényleg
nem evett semmit. Lementünk az ebédlőrészre és mikor belépünk Amy lefagy egy
fél percig bámul maga elé és hirtelen el kezd futni egy szőke lány felé.
Jennette
Éppen a kórházban ettem az ételt. Azért voltam
kórházban, mert az ICarly külön kiadásának a forgatásán lesérültem és valamiért
nem luxus ellátást adtak, hanem ide küldtek. De jobb is, hogy itt vagyok, mert
az ajtóban megláttam Niall –t régi barátom egy régi forgatásról és Amy –t, akivel
még általános elején jártam egy osztályba. Egy kis ideig néztük egymást aztán Ő
elkezdett felém futni.
- Jennette! –
kiáltotta. Kicsit furán éreztem magam, mindenki minket nézett és tuti, hogy Amy
–t is.
- Amy vigyáz!
– kiáltott utána Niall. Ezek szerint együtt vannak.
- Jennette,
Jennette! – futott még mindig Amy és a végén a nyakamba ugrott.
- Jó nyugi
Amy! Kérlek, mindenki minket néz! – csitítottam.
- Jó, de már
6 éve nem láttalak csak a tévében. – ekkor már Niall is ott volt, akivel csak
két arcra puszival köszöntöttük egymást. – Ti ismeritek egymást? – nézett ránk
furán barátnőm.
- Igen. Már
szerepeltünk az ICarly –ban.
- De jó! És
meddig maradsz?
- Nem tudom körülbelül
egy két hétig. Hahó, figyelsz, te egyel talán rám. – valamit nagyon nézett a
távolban. Pontosabban egy fiút…
[*ejsd: Zsákk]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése