Hetedik
fejezet
Amy
Kinyitottam és a látványtól tátva maradt a szám… Itt
is minden fel volt forgatva. Minden a dobok kiszaggatva, a gitár húrok elvágva,
a mikrofonok kibiztosítva… Nem gondoltam volna, hogy az az örült még ide is
képes lesz bejönni. Taylor mögöttem lefagyva áll és csak néz maga elé. Erőt
vesz magán és végül megszólal.
- Ennek köze
van ahhoz a fenyegető csávóhoz?
- Azt hiszem
igen… Itt is van egy levél. – emeltem fel a földről. – Szerintem jogos, hogy
felforgattam a stúdiót, mert nem gondoltam, hogy szabad lenne rendőrségre
menned. Azt ajánlom, hogy maradj távol a rendőrségtől, a fiúktól és… és
Bekától. – olvastam fel remegő hangon a levelet. Gyorsan előkaptam a telefont
és egyből tárcsáztam a számot.
- Uram…
felforgatták a stúdiót is.
- Rendben
mindjárt ott leszünk. Van most is valami fenyegetés?
- Igen van.
- Rendben
akkor azonnal indulunk. – ezután felhívtam Bekát. Még is az ő életét nem
veszélyezhetem.
- Szia, Beka…
Talán… jobb lenne… ha ma… kivennél egy szobát… és nem nálam aludnál.
- De miért?
- Nem akarom
a te életed is kockáztatni most szerintem elég ennyi, lehet, hogy ha sokat
mondok baj lesz.
- Amy téged
elraboltak és kényszerítenek erre?
- Nem, Beka
nem. De lehet, hogy ez felér azzal. De most mennem kell. – és kinyomtam. –
Taylor, míg nem jönnek meg a rendőrök legalább addig is igazítsunk a ruhán.
- Rendben.
Siessünk. – elég hamar kijöttek a rendőrök. A papírt is oda adtuk. Elmondtam,
hogy Bekát már elküldtem nem fog átjönni az meg megoltható, hogy a fiúkkal ne
találkozzak. Ezután haza mentem és lefeküdtem aludni. úgy délután 5 körül
csörög a telefonom. Taylor hívott.
- Szia… Nem
fogok jó hírrel jönni.
- Mi történt
megsérültél bántalmazott az az ember? – ijedtem meg.
- Nem… a
menedzserem nem engedi, hogy te tervezd a ruhát. Sajnos ki vagy rúgva… -
először nem értetem rendesen hallok vagy sem, de igen sajnos jól halottam.
- Mi?! De…
de… ezt nem teheti nem az én gondom, hogy egy örült üldöz!
- Sajnálom…
de ez van. Sok sikert a továbbiakhoz. – itt már a sírás kerülgetett, de míg
Taylorral beszéltem vissza tartottam.
- Hah, szia.
- Szia. –
Letette. Én meg sírva fakadtam. Nem hittem el, hogy ez igaz! Most mehetek
vissza Párizsba és kezdhetem elölről az egész évet a három hetes kimaradásom
miatt. Nem tudtam mit tegyek. Bekát nem hívhatom át, mert abból baj lesz. Át
hívom, akkor Marat. Ő tud éretten gondolkozni.
Niall
Taylor most hamar végzett a munkájával és megkért,
hogy menjünk el a Nando’s –ba mert valami fontos ügyben szeretne velünk
beszélni. Nem tudom miért. Már ott ültünk a Nando’s –ban és üdvözöltük egymást.
- Amy most, hogy
hogy nem jött? – kérdeztem.
- Pont erről
akartam beszélni.
- Valami baj
van? – kérdezte Liam.
- Igen.
Sajnos ki kellet rúgnom, mert az, aki fenyegetett minket, a stúdiómat is
feldúlta.
- De most
akkor mi lesz vele? – ámultam el. Valahogy már az első pillanatban megfogott.
Nagyon még nem ismerem, de megakarom, de ha elmegy ezek után erre sose lesz
lehetőség.
-
Valószínűleg visszamegy Párizsba és elölről kezdi a főiskolát. Én is nagyon
sajnálom, de ha nem rúgom ki, akkor a menedzserem megy el és akkor az én
tökéletesen felépített karrierem fog össze omlani és még is jobb lenne, ha egy
olyan lánynak, mint Amynek a karrierre menne tönkre. Tudom, ez elég beképzelten
hangzik, de tudom, hogy Amy erős és sikerülni fog újra építeni mindent. –
komolyan nem gondoltam volna, hogy valaha is képes lesz ilyet mondani. Taylor először
fura lánynak tűnt, hisz a „Taylor” név az eleve fiú név, de utána megismertem
és kedves, aranyos, széplány, de, hogy képes ilyet mondani Amyról. Neki
szüksége van erre a munkára hisz még fiatal, a szülei meghaltak. A testvére
dolgozik egyedül és még van egy 7éves húga. Neki nagyon is szüksége van erre.
- Hogy
mondhatsz ilyet? – háborodtam fel. – Amy még fiatal. A szülei 3éve meghaltak. A
22 éves testvére tartja el őt és a húgát, aki még csak 7 éves. És most
visszakel mennie Párizsba elölről, kell kezdenie mindent, amit eddig elért. És
én tudom. Igaz, hogy az x faktorban tovább jutottam, de mikor megtudtam, hogy
Egyénileg kiestem akkor tört össze előttem minden. Minden, amit eddig elértem!
És én most pontosan tudom, hogy Amy mit érez. Úgy, hogy jobb, hogy ha utána
megyek.
- Niall
szerintem ez nem jó ötlet, mert az üzenetben benne volt az is, hogy veletek sem
találkozhat. És ezzel szerintem csak az ő életét veszélyeztetnéd.
- Hah… Bocs tényleg,
ha jót akarok neki, akkor nem szabad vele találkoznom.
- Na és
milyen volt a koncert Taylor. – terelte el a témát Louis. Még egy kis ideig
beszélgetünk, de nekem az agyam csak Amyn pattogott, hogy most mit érezhet, mit
csinálhat. Vajon vigasztalja valaki, és ha igen ki?
- Ja, igen
mielőtt Amy jelentkezett a versenyre szakított a barátjával. Túlságosan nyomult
és neki hát ez nagyon nem tetszet. – ez volt az a mondat, amire egyből
felkaptam a fejem. Mi van, ha ő a fenyegető.
Amy
Mara már az ajtóban állt és csodálkozva nézet rám.
- Mi van húgi
bulit rendeztél, hogy ilyen nagy a rumli? – kérdezte jó kedvűen.
- Nem… ép
ezért hívtalak. Gyere, ülj le. – mutattam a kanapéra. – Az a baj, hogy van egy
ember, aki fenyeget. Mikor a fiúknál aludtam akkor is hagyott egy cetlit, hogy
menjek onnan, mert baj lesz, és ne találkozzak a fiúkkal. Ezért elindultam
haza, de Niall ragaszkodott ahhoz, hogy haza kísérjen. És mikor haza jöttem így
találtam a házat. A levél, amit itt hagyott az ember azt mondta, hogy Niall
haza kísért és ezért forgatta fel a házat. Másnap elmentünk a rendőrségre és
feljelentettük. Viszont emiatt Taylor stúdióját is felforgatta és emiatt
kirúgtak. És Bekával sem beszélhetek, mert az a fenyegető azt is megtiltotta,
ezért most itt ülök tétlenül és addig nagyon nem is tudok mit csinálni, míg nem
derítenek ki valamit a rendőrségről.
- Hát én
nekem van egy meglepetésem holnapra, oké?
- jó rendben,
de ne legyen túl nagy, nem bírnék szerintem kimozdulni itthontól.
- Hát rendben
én most elmegyek zuhanyozni. – és Mara elment. Én gondoltam kiszelőztetem a
fejem ezért fogtam magam és elindultam a nagyvilágba. Jó volt már egy kicsit
kiszelőztetni a fejem. Már sötétedett. Alig volt valaki az utcán. Hirtelen
valami neki szál a fejemnek. Egy papírrepülő. Ez áll benne: Meg mondtam, hogy ne hívd a rendőrséget, de
te még is hívtad. Nem jó velem játszadozni. Ezért most kapsz egy kis jutalmat. A papírt eltettem és mentem
tovább, de hirtelen valami bele nyilall a kezembe. Valaki meglőtt egy
pisztollyal. Viszont a sötétségben egy ismerős alakot pillantok meg…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése