Sziasztok! Nagyon örülök, hogy enyien szavaztatok már, de most éppen döntetlen tehát még egy ember ha lehet szavazzon! :) És megköszönném, hogy, ha elovastátok akkor ott alul bejelölnétek az ELOLVASVA négyzetett. Előre is köszi!
Negyedik fejezet
Amy
(ZENE) |
- Ne
hülyéskedj már tuti jól fogunk szerepelni. – próbált megnyugtatni barátnőm,
Beka kisebb, nagyobb sikerrel.
- De, ha
mégsem? Ha olyan jó lesz a többi is? Ott fogunk leégni az egész ország előtt.
- Először is
nem, nem fogunk leégni a másik pedig, hogy egész Európa látni fogja, ahogy
győzünk!
- Hát ezzel,
mondhatom nagyon megnyugtattál! – és folytattam a hajam bekészítését ugyan is 2
óra múlva indulunk a GÁLA ESTRE. Jó fura, hogy már most a hajamat csinálom,
amikor csak 2 óra múlva megyünk, de barátnőm egy irtó nehéz frizurát választott
és tuti, hogy ezzel még el fogok tökölni egy kis időt! Na, de a lényeg, hogy
komolyan 3 óra választ el a teljes leégéstől vagy a felemelő győzelemtől!
Annyira ideges voltam, hogy miközben fésültem a hajam egy jó nagy tincset is
kitéptem a hajamból. – Ó még ez is! Basszus most nem tudom ezt a frizurát
megcsinálni!
- Majd, te a
másik oldalra fésülöd a hajad! – erre fogta a fésűt és elkezdte a másik oldalra
fésülni. Egy óra múlva készen voltam a
hajammal. Aztán jött a smink, ami csak egy egyszerű kék alap volt. A ruhámban
voltam már és már csak a simításokat végeztem, mert fél óra múlva indulunk.
Dudáltak.
- Gyere, Amy!
Itt a kocsi! – kiabálta a földszintről. kocsi óriási volt. Belülről is nagyon
szép volt! A sofőr minket egyből a Stadionba vitt ahol a GÁLA EST volt. Vörös
szőnyegekkel volt tele minden. Svéd asztalos ételek tele finomsággal.
Egyszerűen gyönyörű volt az egész. A sofőr azt mondta, hogy a bejáratnál várjuk
meg az igazgatót. Nagyon hamar meg is jött és az osztályfőnökünkkel egyetemben
beléptünk a hallba ahol meg kellet venni a belépőt.
- Elnézést,
de a két hölgy versenyben van hova kell mennünk? – kérdezte Mrs. Aous.
- Itt ezen az
ajtón be ott balra és a statiszták mindent elmondanak.
- Oké köszönjük. - és mentünk abba az irányba amerre a nő
mutatott. Egy kisseb terembe értünk még rajtunk kivűl sokk kicsivel idősebb és
velük, egy korú gyerekekkel. Mindenki egy asztalnál ült és valami kis
szerkezetet fogott a kezében. Volt, aki még beszélt is, mint ha valakivel
társalogna. Egy úr oda jött hozzánk.
- üdvözlöm
önöket. Kérem, üljenek le ezekhez asztalokhoz hölgyeim. – és két ugyan olyan
tükrös asztalra mutatott. – Kezdjék el a kampányolásukat. – és már indult volna
el mikor én megszólaltam.
- Pontosan
mit is kell csinálnunk?
- Ja, igen.
Kampányolni. Ami azt takarja, hogy ti elkezdtek hirdetéseket kirakni a
megnyitott oldalon. Válaszátok ki a saját neveteket, és ha akartok még
tweetcamot is tarthattok, mert a versenybe a közönségnek is van bele szólása.
- De a
közönség hogy látja ezeket? – kérdezte Beka.
- Kint van,
egy nagy kupola terem ott lehet ugyan ilyen kis gépeket kölcsönkérni és vannak
asztali gépek is. – én még meg akartam kérdezni, hogy azokat nem szokták- e
ellopni, de láttam rajta, hogy türelmetlen ezért inkább hagytam az egészet.
Elkezdtem kiposztolni egy bemutatkozót. „Most
először indulok ezen a versenyen. Most még eggyel talán nem számítok a nyerésre
így, hogy még csak fél éve járok főiskolára, de persze ha nyernék, vagy
legalább helyezést elérnék annak is nagyon örülnék. A mostani célom viszont még
csak az, hogy a 10- ben benne legyek, mert szerintem azért nem lett olyan rossz
a műven és még sokat is foglalkoztam vele… tehát, ha tetszett, amit csináltam
akkor küldjenek egy szavazatott vagy lájkoljanak… mindegy csinálják azt, amit
ilyenkor kell ezt nem mondta el az útba igazítónk. Kódom: 0321. Amy Steff”
Amint ezt befejeztem gondoltam bele vágok egy
tweetcamba, de ekkor muszáj volt elfordulnom a mellettem lévő lány felé. Nem
lehetett itt rég hisz csak most vette észre. Haja szög egyenes volt, lazán
omlott vállára. Neki nem volt olyan hosszú a haja, mint nekem, de így is nagyon
szép volt. Gondolom észrevette, hogy őt nézem, mert felém fordult.
- Mi van, mit
nézel?
- Szia, én
Amy vagyok, és téged, hogy hívnak? – engedtem el fülem mellet a beszólást.
- Én Colette
vagyok. Már 3 éve zsinórban én nyerem ezt a versenyt. – húzta fel az orrát. –
Vagyis neked újonc semmi esélyed! Ne is reménykedj, hogy engem le tudsz győzni!
- Nem akarlak
le győzni. Nem nyerni jöttem ide, hanem csak dobogós szeretnék lenni.
- Hát persze…
Mindenki így kezdi a verseny ellőtt, de a végén bőgve távoznak. Jegyezd meg
Colette D’Afque –t mindig nyer!
- Szimpi csaj
vagy, de, ha továbbra is így fogsz mindenkivel beszélni, akkor nem maradnak
neked barátok. – erre már visszafordult én meg elindítottam a kamerát. Csak
annyit mondtam, hogy nagyon jó lenne, ha legalább dobogós lennék meg ilyenek a
versennyel kapcsolatban. Ekkor megszólalt a hangos bemondó.
- Kérem,
mindenki sorakozzon fel a kupola terembe vezető lépcsőnél! A verseny mindjárt
kezdődik.
- Jó tudni
valók: egyesével fognak titeket szólítani. Aki a nevét halja, felmegy és
válaszol a kérdésekre. Utána egyszerre felmegy mindenki és akkor kihirdetik a 3
dobogóst és az egy közönségdíjast. – mondta el a türelmetlen srác. Minden
rendben ment addig, amíg engem nem mondtak. Teljesen megy fagyott a vér az
ereimben még mozdulni sem bírtam. Szerencsére Beka lökött rajtam egyet. Kint
álltam a színpadon és vártam a kérdéseket.
- Oké akkor
gondolom te vagy Amy Steff. Te ugye most először vagy ilyen versenyen. – mondta
a mellettem álló nő.
- Igen most
először vagyok ezen a versenyen. – mondtam félénken.
- Oké és
miért akarsz nyerni?
- Nem
szeretnék nyerni. – ekkor kicsi meg lepődöttséget véltem felfedezni a nő
arcában. – Vagyis, de persze szeretnék
nyerni, de most nem ez a fő célom. Most először vagyok itt szinte biztos, hogy
nem nyerek, ezért csak dobogós szeretnék lenni. Én azzal teljesen meg lennék
elégedve.
- Óóó… ez
furcsa. Te vagy az első ki nem győzni jött ide, hanem inkább tanulni. Na de
akkor, utolsó kérdés. Mikor van a szülinapod?
- Ez fura
kérdés, de elmondom. Február 22-én.
- Az nagyon
közzel van. Pontosabban most péntek igaz?
- Igen most
péntek.
- Na, ez
csodás. Önök ajándékozzák meg ezt a kis lányt azzal, hogy szülinapja alkalmából
küldenek rá egy szavazatott. Viszlát Amy. – és egy ember lekísért engem a
színpadról. Reménykedtem benne, hogy Bekának is sikerült ilyen jól, mint nekem.
Egy ideig elbambulhattam, mert Colette ébresztett fel émbergésemből.
- Na, láttad
milyen jól szerepeltem? Hahó! Figyelsz, te egyel talán?! – kezdet dühös lenni.
- Ja, bocs
kicsit elmerültem a gondolataimban.
- azt látom.
Na, de a lényeg, hogy én csodásan szerepeltem nem úgy, mint te és hidd, el én
fogok győzni. – és hátat fordított és elment a kis terem felé. Kicsit teljesen
úgy éreztem magam, mint a sorozatokban lévő szépség versenyeken, hogy van egy széplány,
aki undok meg egy másik széplány, aki viszont kedves, de most indul, először
aztán megnyeri. Ekkor a hangosbemondó újra megszólalt.
- A
versenyzők menjenek fel a színpadra és ott foglalják el helyüket az
asztaloknál. Mindenkinek ki van téve egy kis cetli, hogy hova kell ülnie. –
mondta a dörmögős hang. Én kimentem a színpadra és leültem az egyik asztalhoz
ahol a nevemet láttam. Az asztalok mindegyike 5 személyes volt. Annál az
asztalnál ahol én ültem ott ölt még Colette, egy asszem Amber nevű lány és még
két idegen. Az viszont gond volt, hogy Beka a másik asztalnál ült. Mikor
Colettre néztem kicsi kételyt mertem felfedezni szemében. Lehet, hogy asztalonként
vannak, a helyezzetek és megijed, hogy ha én is ott vagyok, akkor vagy elől
vagyok, vagy ő van hátul. Ekkor a nő megindult és elkezdett beszélni.
- A
Szavazatok meg vannak. Most elmondom az utolsó asztalt. – tehát akkor igazam
volt tényleg így vannak az asztalok. – Az utolsó asztal… a 3 asztal. – és a
terem másik végében lévő étkező alkalmatosságra mutatott. Ezután felsorolta a neveket.
végül a 6 asztalból 3 maradt. Ezek közt volt az enyém meg Bekájé is. Vajon most
mi lesz?
- A harmadik
helyezett asztal pedig a 4 asztal. – Az az asztal volt az idegen, vagyis az én
meg a Beka asztala maradt. Felsorolta úgyszintén a neveket és megint bele
kezdet az asztalos dumába. – A második asztal az 1-es asztal. – Ez volt
Bekájéké. Láttam barátnőmet elszontyolodni, de az asztalnál is ő volt az első,
vagyis a 6. helyezett. Ekkor már csak a mi asztalunk maradt. Bemutatta az 5.,
4. és a 3. helyezetett. Ekkor gyorsan Colettere néztem, akin teljesen
meglátszódót az akódalom. – A 2. helyezett pedig… Amy Steff. – megkönnyebbültem.
Tényleg inkább boldog voltam, mint szomorú, hogy lekéstem az első helyről. De a
lényeg, hogy míg így is tervezhetek ruhát valakinek! Felálltam és kimentem a
színpadra.
- Nagyon
szépen köszönöm ezt a sok szavazatott. Álmomban sem gondoltam volna, hogy idáig
el tudok jutni! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek. – és visszaültem az
asztalhoz. Viszont itt Colette lenéző pillantása fogadott, de nem érdekelt.
Hahó, második lettem, viszont Beka kicsit zavart hisz ő is nagyon szépet
készített.
- Nagyon
szépen köszönöm mindenkinek. És örülök, hogy ez már zsinórban a 4. győzelmem.
És remélem lesz 5. is.
- Ő Colette
nem lesz 5! – mondta a műsorvezető nő.
- Mi miért
nem? – Kérdezte rémülten
- Azért már
akkor ügye már megkapod a diplomádat. – Erre Colette csak vadul bólogatott. – Na,
erre a versenyre csak azok jelentkezhetek kiknek még nincs divat diplomájuk.
Vagyis ha megkapod, akkor már nem szerepelhetsz e versenyen.
- Oké. – és szép
lassan visszaballagott a helyére. Gondolom észrevette, hogy mosolygok, mert
megint meghangoztatott egy kis beszólást. – Lehet, hogy jövőre nem indulhatok,
de idén akkor is levertelek. – Engem nagyon nem érdekelt a hozzá szólása. Most
semmi se tudta levakarni az arcomról a mosolyt. Mikor vége lett a Gálának oda
jött hozzám a szervező.
- Rendben te
vagy a második helyezett ugye?
- Igen én
vagyok.
- Oké akkor
te Taylor Swift -nek fogod tervezni a ruháját.
- Ő nem
lehetne egy csapatnak inkább?
- Jó még ott
van a One Direction.
- Nem lehet a
Little Mix?
- Az már az
első helyezetté.
- Akkor mind
a kettő? – vetettem fel az újabb ötletet.
- Nem
döntened kell. – ez nehéz volt, mert eleinte csapatoknak akartam tervezni, de
nem egy fiú bandának, akiről azt sem tudom, hogy kicsoda. Viszont Taylor
Swiftet nagyon szeretem, De egyedül van, de lány.
- Jó akkor
legyen Taylor Swift. – Mondtam ki végül a döntésem. Erre az úr egy cetlit adott
a kezembe azzal a mondattal, hogy ez Taylor Swift telefon száma és, hogy holnap
csörgessem meg. Teljesen elájultam. Ezek után elmentem megkeresni Bekát.
Viszont WC-znem is nagyon kellet. Bent sírást hallottam. Mégpedig nagyon
ismerőset. Hát persze! Hisz ez Beka. Úr isten biztos sír, amiért nem ért el
helyezést. Bekopogtam.
- Foglalt! –
jött a válasz bentről.
- Beka én
vagyok az, Amy! –ekkor ki nyílt az ajtó és kijött. A haja félre ált, a sminkje
szét volt folyva. Ráfért egy kis igazítás.
- Figyelj,
most szépen megmosod az arcodat hideg vízzel és utána a sminkedet újra fested!
- Rendben, de
legalább elmondod, hogy melyik sztárnak fogsz tervezni?
- Oh, hát
Taylor Swiftnek.
- Tényleg? Na,
ne! És most mi van, hogy fog erről értesülni?
- Meg van a
telefon száma! – sikítottam.
- Ez szuper!
Na de most mennünk kell haza hisz Emma még mindig otthon van egyedül.
- Oh,
tényleg. De valószínűleg vagy tévézik, vagy már rég alszik. Nem tévézik Mrs.
Klinika maraton van.
- De nem tud
Franciául.
- De valamennyire
tud, mert elolvasta a francia SMS-emet.
- Hm?
- Mindegy
most menjünk, mert már és is fáradt vagyok. – ásítottam egyet és pislogtam egy
nagyot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése