Első fejezet ~ Esély

Első fejezet

Amy

(ZENE)

Zord téli reggel volt. Éppen a főiskolába indultam, ami Párizsban van. A barátnőmmel Beka-val járok ide. Már régóta ismerjük egymást Londonban jártunk egy iskolába. Igen főiskolára Párizsba járok, de minden hónapban egy hétvégére haza megyek. A hófedte utcák gyönyörűek voltak még az Eiffel torony is nagyon szép volt csupa hóval. Beka nem volt otthon mikor elindultam még üzenetet sem hagyott. Lehet, hogy lement venni valami kaját ugyan is mi ketten lakunk egy kis albérletben. Mikor beértem a suliba beraktam a cuccom a szekrényembe, de mikor kinyitottam volt benne egy levél Beka-tól.

Szia!

Bocs, hogy nem szóltam, de nem volt időm, mert ma reggel a bratyóm beállított és elvitt engem az egyik fotózására, mert női modellt kerestek és engem bevitt. Viszont útközben találkoztam Jefryn-nel és beküldtem vele a levelet. Remélem nem haragszol!

Bocsi, Beka.

Én viszont nem bírtam és nem is akartam rá haragudni. Még régebben is volt ilyen. Az első óra az ihlet szerzés volt ezért megint körbejártuk Párizst. Az út nagyon tetszett, mert most kicsit a régi korok stílusát hoztuk vissza. Mikor befejeztük az utat megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Nagy betűkel ez jelent meg: MARA

-          Hello miért hívtál? – nem szokott gyakran hívni suli időben ezért volt fura.

-          Oh, csak azért mert munkaügyi okok miatt ki kell mennem Amerikába és, hogy rád bízhatom-e Picúrt. – mindig így hívja viszont azt, hogy pontosan miért azt nem tudtam.

-          Őőő… és mikor jönnétek?

-          Háát...- ezt a részét nagyon elnyújtotta. – Holnap. – na, ezt alig értettem olyan gyorsan mondta, de mindig mikor kínos témát közöl így csinálja.

-          Rendben akkor reggel várlak titeket.

-          Bocs, hogy ilyenkor közlöm, de én is csak most tudtam meg.

-          Jó nyugi semmi baj. – és letettem

-          Na, miért hívott Mara? – Kezdett el körülöttem ugrálni Beka.

-          Munkaügyi okok miatt, ki kell mennie Amerikába és nálunk lesz Emma.

-          Oh és mi miatt kell kimennie? – állt le az ugrálással.

-          Nem tudom. Még a munkáját se mondja meg. De a lényeg, hogy itt lesz Emma!

-          Az tök jóóó! – viszont csöngettek, vagyis mennünk kellet rajzolni a ma szerzett ihletek alapján.

~Suli után~

-          Héhéhé! Nézd mit posztoltak ki a suli oldalán. – és elkezdett Beka nekem integetni, hogy jöjjek, míg én még a rajzomon dolgoztam.

-          Na, mi az a nagydolog? – mondtam tetetett érdeklődéssel

-          Aki a suliból helyezést ér el a Nemzet Közi Divatbemutató gálaesten azok esélyt kapnak arra, hogy ruháit gálákon hírességek hordják és nagy divatújságokban jelenjenek meg! – amint befejezte mind a ketten elkezdtünk ugrálni meg sikítani. Micsoda? Hogy híresek lehetünk? Ez csodás! Amúgy is jó jegyeim vannak! Ez így már sémiség! Huhuhúú!

-          Ez komoly? Ugye nem hülyéskedsz? És hátra dőltem az ágyamra.

-          Ilyennel nem viccelek! – ez igaz, ha karrierről van szó, akkor nem szokott viccelni.

Már kicsit késő volt ezért már most előkészítettük az ágyat Emmának és főztem vacsit. Epres Quehuszt. Ez az én specialiátosm!  Másnap reggel Mara meghozta Emmát.

 - Halihò! - hallottuk nővérem hangját

 - Hello! - mondtam és kezembe vettem Emmát.

 - Na és kivel lesz míg suliban vagytok?

 - A Jenni-vel lesz.

 - A szomszéd lánnyal? Szerintem nem százas az a gyerek.

 - Jaj tök kedves és igen furi, de kedves.

 - Na jó nekem nincs időm veszekedni mert indul a gépem úgy, hogy sziasztok. - és nyomot még egy puszit Emma homlokára.

 - Na gyere Emma most átmegyünk Jenni-hez.

 - Ki az a Jenni? - kérdezte Emma.

 - Egy nagyon kedves lány, de vigyáz vele fura.

 - Miért fura?

 - Hát tudod már maga az öltözködése is fura, de nyugi kedves, csak ne mondj rá rossza! – bekopogtunk és Jenni nyitott ajtót.

 - Őőő… Ti miért vagytok itt? – Kérdezte Jenni.

 - Hát hoztuk Emmát, ahogy mondtuk.

 - Nem jövő hétre beszéltük meg?

 - Nem erre a hétre!

 - Remek most ki fog Emmára vigyázni? – fogta a fejét Beka.

 - Mi lenne, ha ma még bevinnénk a suliba, úgy is egy csendes alkat.

 - Jó. Köszi, hogy legalább emlékszel arra, hogy mit kellet volna csinálni. – bökött a fejével Beka Jennire. Hát igen ő nem kedveli annyira amennyire én.

Mikor a suliba mentünk egyből az igazgatói irodába vettük az utat, hogy benevezzünk a versenyre.

 - Emma te csak maradj te mellettünk. – ő erre csak bólogatott. Mikor ott volt az iroda előtt kopogni kezdtünk.

 - Nyugottan gyertek be.

 - Jó napot Mrs. Aous.(ejsd: üsz.) Csak beszeretnénk nevezni erre a Divat Gála Estre.

 - Oké. Örülök ugyan is ti vagytok az elsők. Ezt a lapot töltsétek ki. – és dugott egy lapot az orrunk alá. Egy kérdő ív volt sok, sok kérdéssel. Neve: Amy Steef. Kora: 19 életév… és így szép lassan kitöltöttük a lapot.

 - Rendben akkor még vannak információk. Mégpedig az, hogy 1 hetetek van elkészíteni. Egy vázlat rajz… vagyis olyat kell csinálni, mint a felvételinél egy tablót csak most 3 oldalas nem pedig 5 és most a gála esti ruhák a témák. És ne feledjétek, ha helyezést értek el, akkor egy pár híresség a Brit Award- son viselni fogja az egyedi ruhátokat ezzel megalapozva a karriereteket. Belül majdnem elvetett az öröm azt hittem, hogy a posztban túloznak azért egy kicsit, de így, hogy az igazgató szájából hallottam már elhittem. Híres leszek, TUDOM!