Második fejezet ~ Csöppnyi szerelem

Kérlek titeket valamire, most ez a második bejegyzés és még nem tudom, hogy egyeltalán érdemes csinálnom, ezért kérlek, ha elolvastad akkor ott alul írd meg, hogy tetszett, elmegy vagy nagyon rossz. Kérlek, ha komizni nem komizol akkor legalább szavaz. Előre is köszi, hogy szavazol és/ vagy komizol. Fantasy

Második fejezet

 Amy

(ZENE)

Ott álltunk az igazgatói irodában, hogy még egypár fontosabb dolgot megbeszéljünk a DIVAT GÁLÁVÁL kapcsolatban. (Most már tiszta nagybetűvel  ). Hirtelen rázást érzek a karomon.

 - Oh, bocsi Emma rólad meg is feledkeztem. – guggoltam le húgom elé.

 - Öhmm… Ki ez az édes kis lány itt? – Nézet az asztala elé a tanárnő.

 - Ő itt Amy húga és nem kell megkérdezni. azért van itt, mert Marának, Amy nővérének ki kellett mennie Amerikába és ezért ő ránk maradt. – hadarta el helyettem Beka, ugyan is én még mindig Emmát ölelgettem.

 - És miért nem a szülőknél van? – nem szerettem, ha valaki szóba hozza őket főleg még Emma társaságában, mert ő még nagyon nem is emlékszik rájuk.

 - Már rég elmentek. – mondta halkan még is érthetően a barátnőm. Megértem. Ő se szerette hangsúlyozni, hogy a barátnői szülei már nincsenek az élők sorai közt és ő is tudta most itt van Emma. Nem lett volna jó, ha itt az igazgatóiban el kezd pityeregni.

 - Ó… Részvétem... De mi lesz a kislánnyal?

 - Azt akartuk, hogy velünk legyen, mert nem akartuk erre az egy hétre beíratni egy iskolába főleg itt Párizsban úgy, hogy nem tud franciául csak angolul. – álltam fel mondtatom közben.

 - Akkor miért nem biztatok meg valaki, hogy vigyázzon rá?

 - Mi bíztunk meg egy embert, a szomszédunkat csak ma reggel „lemondta”. – Tette kezével idézőjelbe a lemondta szót.

 - De okos kis lány ő tud olvasni bármely könyvben, elmerül és, ha mégsem amire azért kicsi az esély, akkor csak el tud mellettünk rajzolgatni. – Védtem Picúr pártját.

 - Jó maradhat, de ne panaszkodjanak rá se tanárok, se gyerekek. De most menjetek órára. A következő szünetben beszélek majd a tanárotokkal, hogy veletek külön is foglalkozzon. – megfogtam Emma kezét és kimentünk a szekrényemből még kivettem egy vastag könyvet, amit még régen vettem ki a könyvtárból. Nekem tetszett gondolom az Emmának is. A könyv címe Mágia. Bent a teremben már javában folyt az óra. A tanárnő jól leszidott, de elmondtuk az indokunkat. Az órán minden jól ment. Hamar elment az ezt követő 3 óra is és tényleg a tanárnő külön foglalkozott velünk, ami jó volt. Az induló rajzom első még alap prototípusa már majdnem elkészült. De nekem valami hiányzott. Nem a ruháról, hanem az érzékeltetéssel volt bajom. Emma oda jött hozzám és látta, hogy valamit nagyon nézek, a lapon ezért befordul az arcom alá és gyönyörű kék szemeivel az én szemembe nézett. Önmagamon kívül is elnevettem magam.

 - Amy mit nézel annyira? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.

 - Valamit nem erőltettek a rajzon annyira amennyire kéne, de nem tudom mit. – Még mindig a rajzomat bámultam. Ekkor Emma elkezdett a tolltartómban turkálni és végül meg találta a piros zselés tollamat.

 - Szerintem jobban emeld ki a piros ékkövet ott, hátul mert így csak egy gombnak néz ki. – és elém tartotta tollat. Én elképedtem. Igaza volt. Igaza volt velem szemben egy 6 évesnek. Mondjuk valószínű ezt is az egyik tankönyvemben olvasta, mert mikor megkaptam a könyveimet akkor szinte az összessett átbújta.

 - Jesszusom, Emma te egy zseni vagy! És én ezt, hogy hogy nem vettem észre.

 - Nincs vele semmi baj, hogy nem vetted észre én szinte az összes tankönyvedet ki olvastam, nem csoda, hogy észrevettem.

 - Na, megint itt van az én imádott egoista kis húgom. – nevettem.

Amy rajza

 - Kikérem, magamnak nem vagyok egoista. – nem tényleg nem volt az csak mivel egyes dolgokban többet tudott, mint mi Marával, azzal szidtuk, hogy egoista. 

 - Áh dehogy, amúgy most kicsit megnőtt a hangod valami történt? – Eddig nem volt ilyen határozott, mint most. Most kimondta őszintén, hogy mi a véleménye, eddig csak ajánlotta az ő véleményét.

 - Hát van egy srác az osztályban, aki nekem bejön, de csak rossz csajokra bukik. – lehajtotta a fejét és a cipőjét tanulmányozta.

 - Figyelj! Én azt mondom, maradj továbbra is olyan amilyen, Egy dolgot tanulj meg, Egy fiú miatt sose változz meg! – Vállára tettem a kezem ő ere felnézett a szemembe.

 - De nagyon aranyos.

 - Ne próbálj meg ki fogásokat keresni. Ha úgy tetszel neki, hogy nem vagy önmagad, akkor az még talán rosszabb. Miatta ne változz meg. Meg amúgy is nem akarom, hogy bajba kerülj, csak egy fiú miatt. – ekkor viszont megszólalt a csöngő, vagyis vége volt a napnak. Rám fért a pihenés. Holnap az első női ruha tervvel el kell készülnöm. Azzal, amelyik már a tablóra kerül. Aztán jön az együtteses szerkó, amiből kell női férfi aztán a szóló férfi. Hát igen sok munkánk lesz. Otthon egyből ledobtam magam az ágyra. Emma telefonált a barátnőjének, hogy elkérje a házit. Beka meg beült a gép elé. Én mit ne mondjak, ha akarok, tudok nagy gépes lenni, de így egy ilyen nap után nem bírnék egyből a gép elé bedőlni. Bejött a szobámba Emma a kihangosított telefonnal. Gondolom a titokzatos fiúról volt szó.

 - És mi van André-val? - ezek szerint Andrénak hívják.

 - Áh, semmi. Ma, hogy nem voltál ott elég halk volt. Lehet, hogy azért mert nem voltál ott.

 - De jó lenne, ha tényleg így lenne, de tudom, hogy nem miattam, hisz ő a rossz lányokra bukik én meg csak egy kis szelíd mindent tudó okos tojás vagyok.

 - Azért még reménykedhetsz, hisz bármi lehetséges, de most nekem mennem kell, mert még nem vagyok kész a leckével. Szia. – és a lány letette.

 - Ez az André tetszik neked? – ültem fel az ágyamon.

 - Igen.

 - Azért tényleg lehetséges, hogy azért volt ilyen, mert te nem voltál ott. Nem mondtál semmi olyat még régebben, hogy te a rossz fiúkra buksz?

 - Hát egyszer mikor üvegeztünk akkor megemlítettem, de az csak egy szó volt és régen.

 - Lehet, hogy ő sem olyan rossz fiú csak miattad, mert te tetszel neki.

 - Tényleg? Komolyan mondod? – állt fel egyből.

 - Persze! Na, de most meny csináld meg a házid!

 - oké! – és ki viharzott a szobából. Egy 10 perc plafonnézegetés után bejött a szobába Beka.

 - Meg vannak a Brit Awards jelöltei.

 - Tényleg kik azok?

 - Hát kikkel kezdjem?

 - A csapatokkal mert én, ha meg nyerem a versenyt csak csapatnak leszek hajlandó ruhát tervezni.

 - Rendben. Akkor itt van a One Direction, a Little Mix, a Union J és a Grean Day.

 - Green Day a Brit Awards-son?

 - Én se értem, de ők döntöttek, de nézd, van még egy infó, hogy a csapatoknak és a női jelölteknek a Gála est 3,2 és 1 helyezettje fogja a ruhát tervezni.

 - Komoly? Beka! Nekünk helyezést kell elérnünk! – ráztam meg.

 - tudom! Ezért mondom.

 - Amy, Beka mikor vacsorázunk? – Jött be Emma.

 - Édesem most. – és ki mentem elkészíteni a spagettit.